Egy ötvenes évekbeli társbérlet, egy civódó házaspár, a hívásokat lehallgató telefonközpont, lövöldözés miatt intézkedő rendőrök. Ez nem a legújabb sikerfilm, hanem egy különleges egyetemi vizsga része volt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) január 17-én. A próbafolyamat szünetében a részletekről az ötletgazda, Horváth Attila alkotmánybíró, az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Állam- és Jogtörténeti Tanszékének vezetője, valamint Sipos Imre színész, rendező, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház művészeti vezetője számolt be.
Különleges módon adhatnak számot tudásukról azok a hallgatók, akik az NKE-en felveszik a Jog, állam, dráma című, szabadon választható tantárgyat. A lehetőség mindenki előtt nyitott, ugyanis nemcsak az ÁNTK-án tanulók, hanem akár a hivatásos hallgatók is részt vehetnek a kurzuson.
„A Jog, állam, dráma című kurzus ötlete még egy korábbi munkahelyemen fogalmazódott meg bennem, majd az NKE-n is elindítottam ezt az órát” – idézte fel Horváth Attila, aki támogatta az egyetemi színpad létrehozását is és társszerzője az 1956-os forradalom után kivégzett mártír medikáról, Tóth Ilonáról szóló musicalnek is. A tanszékvezető a kezdetekről elmondta: Sipos Imrével közösen dolgozták ki a vizsgák mostani menetét.
„A célunk az volt, hogy a hallgatókkal megszerettessük a jogi tantárgyat, ugyanakkor az általános műveltségük is fejlődjön az irodalom- és színháztörténeti ismeretek által” – fejtette ki. A kurzuson először közösen elolvassák a kiválasztott szöveget, majd megbeszélik az abban található élethelyzeteket, végül azt, hogy milyen jogesetek kapcsolódnak hozzájuk – részletezte.
„Miután elmondom az egyes esetek történeti hátterét és jogi szabályozását, segítek a kidolgozásban is, mert elképzelhető, hogy lesz olyan, aki ebből írja majd az OTDK, vagy a szakdolgozatát” – emelte ki Horváth Attila. „Sipos Imre kiváló pedagógiai érzékkel foglalkozik a fiatalokkal és kihozza belőlük a maximumot – fogalmazott a tanszékvezető, aki hangsúlyozta: nem az a cél, hogy a résztvevőkből színész legyen, hanem az, hogy megtanuljanak helyesen és artikuláltan magyarul beszélni. Fontosnak nevezte a próbák közösségformáló erejét is, amely segíti a hallgatókat az összetartásban. Kiemelte: a kurzus során a hallgatók szemmel látható fejlődésen mennek át, amit a közönség előtt bemutatott vizsgaelőadás utáni visszajelzések is alátámasztanak. Beszélt arról is, hogy aki a későbbiekben is érez kedvet a szereplésre, részt vehet az NKE ünnepi műsoraiban, jótékonysági rendezvényeken léphet fel, de még a Magyar Tudományos Akadémián is szavalhat.
Horváth Attila felidézte azt is, amikor a világjárvány idején a személyes találkozások hiányában Skype-on tartották meg az órákat, majd egy rádiójátékot készítettek.
Ebben a félévben a vizsga első részében Pázmány Péter egyik prédikációjának egy-egy részletét mondják el a hallgatók, akik a kurzus során előadóművészetet, beszéd- és légzéstechnikát is tanulnak – avatott be a részletekbe Sipos Imre. A rendező – aki számára nem volt ismeretlen az ilyen fajta oktatási módszer, mert színházi berkekben már hallott erről a kurzusról – hozzátette: jogi ismereteikről most úgy adnak számot a fiatalok, hogy előadják Nóti Károly: A tigris című kabaréjelenetét.
„Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, már egy jól működő struktúrát vettem át, amelyben a színdarabok, vagy jelenetek elemzése során jogi értelemben közelítjük meg az egyes helyzeteket, ezáltal kreatívabbá és játékosabbá tesszük a tanulást” – fejtette ki. Rámutatott: mindez azért fontos, mert az itt végzett fiataloknak a későbbi munkájuk során – főként, ha vezető pozícióban dolgoznak majd – időről-időre ki kell állniuk az emberek elé, és egy néhány mondatos beszédet el kell tudniuk mondani.
„Ez jófajta kurzus arra, hogy a hallgatók megszokják, nézik őket, mivel a vizsgák nyilvánosak még akkor is, ha az előadásra főként a családtagjaik, barátaik, vagy oktatóik jönnek el” – fogalmazott. Beszélt arról is, hogy aki nem szeretne szerepet játszani, annak lehetősége van egy jogi témát összefoglalni néhány percben. „Mindig menet közben alakul ki, hogy ki, mire érzi alkalmasnak magát, a vége pedig egy brechtiánus előadás, amelyben időnként megáll a cselekmény, és valaki elmondja az oda kapcsolódó jogi részt” – emelte ki. „A Romeó és Júlia című dráma jogi szempontból elemezve is egy kiváló darab, de mi tragédiák helyett inkább vígjátékokat és kabaréjeleneteket választunk” – mondta Sipos Imre, akinek színházi szakemberként saját bevallása szerint is izgalmas ilyen módon tekintenie ezekre az alkotásokra.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes