Az állami működés szinte minden területén és szintjén dolgozhatnak azok, akik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem államtudományi mesterképzési szakjára jelentkeznek és diplomát szereznek. Az államtudományi doktori címmel is járó osztatlan képzés az egyetlen hazánkban, amely az állami tisztviselői rendszerben közvetlen képesítést ad vezetői beosztásra.  

Az öt éves időtartamú, nappali és levelező munkarendű képzés elsősorban államtudománnyal foglalkozik, de jogtudományi, gazdaságtudományi, politikatudományi és infokommunikációs ismereteket is szerezhetnek a hallgatók. Az oktatás során külön figyelem irányul a gyakorlati ismeretek elsajátításra, valamint a vezetői készségek kialakítására és fejlesztésére. A végzetteket arra is felkészíti, hogy alapjaiban ismerjék meg, mit jelent az állam nemzeti, európai és nemzetközi keretekben, és képesek legyenek bármelyik ágazatában tervezési, stratégiai, elemzési, jogi és vezetői feladatok ellátására. A képzés résztvevői olyan tantárgyakat hallgathatnak, mint például az államtan, a politikaelmélet, az alkotmánytan, a kormányzástan, vagy a közigazgatástan. A végzettek okleveles államtudományi mester szakképzettséget és államtudományi doktori címet szereznek. A hallgatók a 12 hetes igazgatási vagy egyéb jogalkalmazási szakmai gyakorlatot a magyar államigazgatásban vagy az Európai Unió intézményeiben teljesíthetik.

Turáni Ádám, a szak másodéves hallgatója nem bánta meg, hogy az államtudományi mesterképzésre jelentkezett, hiszen ez tovább erősítette benne azt, hogy a közigazgatásban vezetőként szeretne dolgozni. „A szak nem egyhangú, a gazdálkodás- és társadalomtudományok mellett a közigazgatási és jogi oktatáson van a nagyobb hangsúly. Az osztatlan államtudományi szak előnye többek között az is, hogy az itt kapott oklevél doktori cím viselésére jogosít, és osztatlan jellege miatt nem szükséges külön mesterszakra jelentkezni. Ez az öt év alapos felkészítést ad ahhoz, hogy az állami szférában való elhelyezkedésünket megkönnyítsék és elősegítsék” – fogalmazott honlapunknak Turáni Ádám.

Szöveg: Pap Melinda

Fotó: Szilágyi Dénes