„Az e-közigazgatás maga a közigazgatás az információs társadalom korában” – hangoztatta a Nemzeti Hírközlési és Információs Tanács alelnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott Digitális Kerekasztalon. Pap Sándor, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat és az InfoTárs Egyesület közös rendezvényén arról is beszélt, hogyan szivárgott be mindennapi életünkbe a digitalizáció a közigazgatáson keresztül, és miért tart hosszú ideig, míg egy projektötletből megvalósulás lesz.
A közigazgatást és a digitalizációt közelebb hozni a hallgatókhoz – jelölte meg a nyolcadik alkalommal megrendezett sorozat fő célját megnyitójában Fodor Márk Joszipovics, az EHÖK elnöke. Mint elhangzott: a társszervező Egyesület hidat szeretne képezni a közigazgatás, a piaci szféra és a fiatalok között, ezért is hívnak meg nagy tapasztalattal rendelkező előadókat.
A rendezvényen Pap Sándor, a Nemzeti Hírközlési és Információs Tanács alelnöke az e-közigazgatás fejlődéséről beszélt. Mint elmondta: a 2000-es évek elején a közszolgálatban dolgozók a közigazgatástól elkülönült entitásként tekintettek az e-közigazgatásra, pedig az a közigazgatás organikus fejlődésének a következő fázisa. Az e-közigazgatás átköltözött mindennapi életünkbe, mindenki saját magán tapasztalhatja, hogy a szolgáltató állam lehetőségeit kihasználhatja a virtuális térben. Jó példa erre, hogy ma már nem kell megnézni, mikor jár le a személyi igazolványunk, hiszen erről adott esetben e-mailt kapunk, de mobilapplikációk is segítik ügyintézésünket. E mögött szerverek, adatbázisok, szoftverek vannak és a folyamat végén ugyanúgy ott áll az ügyintéző – mondta Pap Sándor, aki beszélt a közigazgatási projektmunkák sok szereplős világáról is. Mint elmondta: a Belügyminisztériumtól a Miniszterelnökségig, ezek háttérszervezetein és szolgáltatóin át számos szereplő dolgozik a digitalizációs folyamatokon. Informatikára a magyar állam évente több százmilliárd forintot költ, az ilyen irányú beszerzések központosításának a lehető legjobb hasznosulás a célja. A beszerzések szakmai felügyeletét egyébként a Nemzeti Hírközlési és Információs Tanács látja el. A sok szereplő és ezek együttműködése a projektek világában számos feladatot ad, hiszen a megoldásokat mindenki máshogy látja. Már a projektek előkészítése is százmillós-milliárdos nagyságrendű forrásokat igényelhet, számos terv, tanulmány, érdekegyeztető folyamat, ütemterv, engedélyeztetés szükséges a megvalósítás előtt, így az indító projektötlet megszületésétől akár összességében 6-7 év is kellhet egy kormányzati informatikai nagyprojekt megvalósításához. Ebből látszik, hogy a közigazgatás egészére ható projekt összetett dolog, ám ezen folyamatok rendezettsége és hosszúsága így van rendjén, mert az így lesz eljárásilag szabályszerű, és tartalmilag „lelkiismeretes” – fejtette ki Pap Sándor.
A kerekasztal beszélgetésen szó volt még arról, milyen munka vár egy-egy fiatalra a közigazgatásban egészen kezdőként is. Bozsoki Dániel, az InfoTárs Egyesület elnöke azt mondta: 21-22 évesen előfordulhat, hogy egy közigazgatásba kerülő fiatal nagy projektfeladatokat kap, például ő maga is ebben a korban adatokat elemzett egy országos stratégiában. Az InfoTárs éppen az ehhez szükséges önfejlesztésben tud segíteni képzéseivel, mentorprogramjaival. „A szakkollégium maga a projektmenedzsment” – erről már Kiss Adrienn, a Magyary Zoltán Szakkollégium elnöke beszélt annak kapcsán, hogy egy ilyen közösséghez való csatlakozás során magas szinten lehet megtanulni egy projekt végig vitelét az egyetemi szervezeten belül. Szó volt a járvány okozta távoktatásról is. Mint kiderült: a kezdeti nehézségek után az Egyetem e-learning felületei sokat segítettek a tanulásban, a webinárium például kifejezetten nagy segítség volt a jelenlévők szerint.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes